Forró érintés

Forró érintés
Mi lenne akkor ha Edward lenne ember?És Bella nem.Mi lenne ha Bella egy félvámpír lenne, akit Carlisle és Esme neveltek fel.?Mi lenne akkor ha Bella kivánná ugy Edward vérét hogy majd megörül?Mi lenne ha Edward tökéletes partner lenne?De Bella nem?És mi lenne akkor ha ugyanugy megjelenne James és Victoria.És ami a legfontosabb...Bella igy is beleszeretne Edwardba?

2010. február 21., vasárnap

Forró érintés 5.fejezet

Sziasztok!
Itt a 5.fejezet.Most nincs mit hozzá szólnom.A ti legnagyobb örömötökre.XDMihelyt elolvasátok a fejezet címét rájöhettek hogy beindult a történet./Most a Romantikus részre gondoltam/

5.fejezet Végzet

Bella szemszöge
BESZÁLVA A FREERÁRIBA ELÖNTÖTT EGY érzés.Hogy újra láthatom csodálatos zöld szemeit és férfias arcát.-na tessék.-Egy percig nem tudok másra gondolni?Jelen esetben nem is akkarok de akkor is.Miért hozta ugy a sors hogy megismerjem Edward Anthony Masent?Miért nem maradt az anjával és az apjával a seggén ,ahonnan jött?Miért kellet felzaklatnia a kedélyeket?Főleg hogy az életem így sem piskota. Most aggodnom is kell érte.-de miért is?

-A Ferrárival mész, hugica?-kérdezte Emmet.

-Mint látod.-morogtam.

-Hű.Nem tudom mivel érdemeltek ki ezt a viselkedést.-mosolyogtt rám.Én erre csak becsaptam az auto ajjtaját.Beinditottam a kocsit és elindultam az iskola felé.

Út közben megszólalt a telefonom és ugy vettem fel hogy a kijelzöt sem néztem meg, de tudtam ki az:-Mond Alice

-Addig ne szálj ki a kocsidból amig meg nem halod a világ legszebb hangját.

-Akkor akár órákig is ülhetnék a kocsiban Alice.

-Szerinted!-mondta majd le rakta a telefont.

Mire gondolhat Alice?Csak akkor száljak ki ha meghalom a világ legszebb hangját?Kire gondolhat a mindig vásárólni kész növérkém?-mire észbe kaptam már a suli parkolojában voltam.-És vártam.Bár pontosan nem tudom mire.Csodára?Egy édes hangra?-vagy akár a világ végére?

-Bella....-halottam meg egy édes suttogást.Számomra mégis ez volt a mencsvár.Erre az édes hangra gondolt Alice?Erre a felmelegitő csodálatos hanra?Mert akkor igaza volt.Ennél a hangnál még soha életemben nem halottam szebet.Talán egyszer.-....a biologia órán.-Egyből kiszáltam és igéző zöld szemeivel találtam szemben magam amik azt hiszem megnyugtattak.Ismét.Persze most is érezni lehetet azt az édes ilatot....de mindha a szörnyeteg megadta volna magát.Őt is csak a látvány érdekelte.Semmi más.

Kiszált a kocsiből, de a szemét nem vette le rólam.Én sem az övéről.Miért tettem volna?Ennél szebb szemeket ha akarnék se tudnék elképzelni.Megkerülve a kocsiát ami az egyém mellet állt, közeledett felém.Szinte éreztem testének forróságát.Milyen lehet ha a hideg börőmön érzem? Most ebben a percben semmi más nem érdekelt.Csak Ő.A tökéletes ember aki meghoditotta egy fél vámpír szívét.-igen.Azt hiszem elkéstem.-1 méterre elöttem ált meg és csak csodáltuk egymást.Egy hirtelen jött levegő megint felemelte a vörös ködet.De most nem foglalkoztam vele.Csak dühöngtem hogy nem láthatom az arcát.A kőd vissza huzodott, én meg a biztoság kedvéért a levegőt benttartottam.-egy kis idő mulva-Keze lindult az arcom felé.Én mit sem törtödtem ezzel. Csak vártam a mennyből jövő érintést.Amit meg is kaptam.Éreztem ahogy a forróság azon a ponton elindul egyenesen a szívemfelé.Ami még hangosabban dörömből oda bent.-elpirultam.-Ahogy Ő is tette.Csodálatos volt látni ahogy tökéletes börén megjelenik a pir.

-Elnézést!-motyogta még mindig zavartan.-Csak volt valami az arcodon.

-Mi?-kérdeztem riadtan.Mi volt az arcomon?Szóval csak ezért érintett meg.

-Semmi!-suttogta.-Csak azt hittem......

-A nevem Isabella Cullen.-nyujtottam kezet.-De mindenki csak Bellának hív!

-Az én nevem.....-egy pillanatra elnémult.Kissé elpirultam fürkésző tekintetétől.-.....Edward...Anthony Masen.

-Örvendek!-montam mosolyogva.A vér most egy cseppetsem érdekelt.Próbáltam vissza fogni a szörnyet.Kivételesen nagy sikerrel.-Elnézést hogy a multkor olyan....bunkó voltam.Most vagyok túl....-járt az agyam mit is mondjak.-....szakitáson.És most mindenkivel így viselkedtem.Még a családomal is.

-Szakitás?-halottam meg Alice dühös kérdését.-Jobb nem jutott az eszedbe.

Szemeiben megannyi érzést láttni lehetett.De a döbenet az nem volt ott.Viszont....az ennyüt érzést azt igen.De miért?Vajon van barátnöje?Vagy volt?-istenem.Valami olyat érzek ami feldühit.-Féltékeny lennék?

-Sajnálom!-suttogta.-Majd bioszon találkozunk.Szia-mondta majd elindult a suli felé.Az érintését még mindig éreztem hideg börömön.A szívem tájékán ez az érzés.......

-Szia!-szóltam utána.Megált majd felém fordult.Egy édes féloldalas mosolyt lövelt felém majd tovább ment.Életemben nem hatott rám így egy férfi sem.Végülis csak eddig egy olyan férfi volt akinek elfogadtam a bokolásait.Az pedig Damen volt.

A nap folyamás nem történt semmi érdekes.Vártam a biologia órát.Bár nem igazán tudom hogy miért.Talán hogy ugyra lássam?Hogy úgyra haljam édes hanját.-tudom hogy még nem lehetek szerelmes, mégis féltékeny vagyok egy olyan személyre aki lehet hogy nem is ltezik.Csak én találtam ki.A szemében azt láttam van barátnöje.De ki tudja?

A tenevelés órán teljesen ideg voltam.Niki és Jess csak róla beszéltek.És arról hogy legközelebb is jöhetne abba a sexy polóba mint mult héten.Álitolag tökéletesen látszottak a kockáji.-bár itt lettem volna.-Be nem állt a szájuk.És ez nem csak engem De Alicet és Roset is zavarta.Rose-t azért mert elege lett már Edwardból.-mivel a mult héten Ő volt a lányok körében a nagy Star-Alicet pedig azért mert Ő azt akarja hogy Edward és Én egy pár lenyünk.

Eljött az ebéd.Már újjongtam mert tudtam hogy a következő órán már mellete ülhetek. Beszivhatom édes vérét.Csak azért hogy szókjam.Megkell szóknom hogy ne báncsam.

Hirtelen Alice egy sziasztok kiséretében Edward felé futott.Majd a nyakába ugrott és köszöntötte. Nem értettem a reakciót.Alice megörült volna?Eggyáltalán egy vámpír meg tud örülni?-ezek szerint igen.És az talán jobban meglepett hogy Edward viszonozta az ölelést.Mi a....-Jasperre néztem aki csak mosolygott.

-Sok dolog történt mig távol voltál.-mondta.Talán erre magam is rájöttem.De akkor is.Csak egy hétre megyek el és Alice ráveti magát Edwardra.-Ne légy féltékeny!-suttogta nekem Jasper.Olyan halkan hogy csak én haljam.Én csak fujtatni tudtam de igaza van.Hogy lehet ekkora hülye hogy még a testvéremre is féltékeny vagyok.?

Edward felé fordultam aki zavartan hol engem hol Jaspert nézett.Aminek nem értettem az okát.Gyorsan Jasperra néztem aki megkövülve bámulta Edwardot.Megakartam kérdezni hogy mi a baja, de inkább nem tettem.Lehaetséges hogy tudni sem akartam.Alice Edward mellé ült mellé pedig Jasper.Jasica és Niki legnagyobb meglepetésére.Na meg az enyémre.

Én elindultam Emmet és Rose felé.Rose eléggé megsértett fejett vágot.Én meg gondolom egy féltékeny kislány arcott vágtam akitől a gonosz növére elhalászta élete szerelmét.

-Hihetetlen ez az Alice.-morogta Rosali.-Csak azért mert látta hogy legjobb barátok lesznek még nem kell rá vetnie magát mint egy éhes tigris.Te sem tetted Bella.Téged ezért tisztellek, kicsim!-mindig szerettem amikor így beszél velem, de most nem érdemeltem meg.Azért mert ha lehetne talán már én is a nyakán csüngnék.

Rámosolyogtam és kimondtam ami igaz is volt:-Nálad jobb potanyát el sem tudnék képzelni!

-Remélem is!-mosolyodott el.Szereti amikor ezt mondom neki.Ezt meg is értem.Sajnálom hogy soha nem lehetett vérszerinti gyereke.És nekem sem....azt hiszem.-de ha egy véletlen folytán mégis gyereket szülnék.Nála jobb potanyát elsem tudnék képzelni.Mivel Esme biztos a nyagyi lenne.-De ez hülyeség.Nem lehet valoságos.

Biologia óra felé tartottam amikor Ő belém jött.Megcsapott az az elenálhatatlan illat de amikor aggodalmas zöld szemeibe néztem egyből elhalványul.A tombolo szörnyeteg elhalványult.És egy mély érzést vett fel a szomly helyett.

-Sajnálom!-suttogta.-Nem esset bajod?

Nekem?-kérdeztem magambanForró keze az enyémen pihent és nem engedett akkor sem amikor már becsengedtek.-Remekül vagyok.-suttogtam rekedten.

-Rendben!-motyogta.-Akkor gyere!Menjünk órára.-elengedett és udvariasan maga elé engedett. Érintése még mindig érezhető volt.De nem csak a kezemen, hanem az arcomon is.

Lültem majd helyet foglalt melletem és kémlelve figyelt.Összeráncolta a homlokát ebből arra következtettem hogy gondolkodik valamin.Olyan helyes volt így.És láttam rajta hogy nem zavarja hogy őt figyelem.-kis pir jelent meg az arcomon.-Ő erre egy szív döglesztő féloldalas mosollyal válaszolt.

-Miért jöttél ide?-csusszott ki a számon az a kérdés amire kiváncsi voltam.Az arca elszomorodott és tudtam hogy a szíve mélyére tapostam.Tekintetét elfoditotta és elkezdett beszélni.Nagyon figyelnem kelltem hogy megértsem.

-Anyám 4 hónapja életét veztette egy autó balesett során.-hát mindenre számitottam de erre nem.Hát meghalt az édesanja?-Túl sok emlék kötött az otthonomhoz!Apa nehezen birta élete szerelme elveztését.Amit én nem tudtam megérteni mivel soha életemben nem szerettem senkit annyira mint amennyire apa szerette édes anyámat.....-éreztem ahogy a fájdalom amit érez, rám tapad és beháloz.-Van egy hugom....aki szintén nehezen birja ezt az egészet.Apámnak már csak én meg a hugom maradtunk.És vigyázni akar ránk......Azt hiszem többet mondtam mint amenyit mondani szándékoztam.Remélem nem untatlak!-emelte rám zöld szemeit.

-Nem, dehogy!-suttogtam.-Tudod én...még baba koromban elvesztettem mindkettő szülömet!Azota Carlise és Esme nevel!

-Sajnálom!-motyogta.

-Ne tedd!-motyogtam én is.-Egy cipöben járunk.

Elmosolyodott és mondott egy érdekes dolgott:-Dr.Carlise?Ő lesz a tanárom.Minden pénteken hozzá fogok járni.....Apám fönöke és pártfogoltja.

-Órvos akarsz lenni?-kérdeztem.

-Hát szeretnék.-mondta.-És te?

-Én?....-na most mint mondasz Bella.?-Zene tanár.-végülis egyszer kis koromban ez volt az álmom.

-Játszol valamin?-kérdezte mosolyogva.Én csak bólogadtam.-Min?

-Gitáron....de néha zongorázom is.-mondtam kissé zavartan.A nézése tette ezt velem.

-Én csak zongorázom.De elég jól!-mondta.Egyből meg jött a kedvem.És rá jöttem hogy nagyon hasolitok Edwardra.Ami valahol zavart.Mert az én multam fájdalmas és rég be forrt.De az Ővé Friss és még nem volt ideje beforrni.Gondolom mert nekem volt támaszom, neki ugy néz ki nincs. Az apjának Ők a támaszai.(Edward és Lily XD)A kis hugának a fantáziája.De neki ki?Vagy mi?

Nem folytathattuk a beszélgetést mert bejött a tanár.

Az órán éreztem magamon Edward tekintetét ami zavarba hozott néha,de jól esset.Valamin nagyon gondolkodott és nem igazán jöttem rá mire.-próbáltam minnél több levegöt venni hogy megszokjam édes illatát.Ami nagy sikerrel ment.Látszott hogy a bennem tomboló szörny kezdni megkedvelni Edwardot.Akit én már kedvelek.

Mire az órának vége lett megkérdezte hogy elkisérhet-e a következő órámra amit én késéggel megengedtem.Miközben egymásmellet mentünk kezünk néhol összeért.És tudtam hogy élvezi, mert mindig egy imádni való sohaly hagyta el ajkait.Forró érintés...-gondoltam.

-Hát én....örülök hogy beszélgedtünk.-motyogta mikor megáltunk a földrajz terem elött.Igazából nem volt több órám csak valamit le akartam adni.

-Megvárhatsz...ha gondolod.Csal egy papirt kell leadnom a tanárnak!-suttogtam.Elmosolyodott és bolintott.

A tanárnak adott papiron egy német országi fogalmazás volt.Gyorsan átolvasta és a piros tolával javitotta volna a hibákat ha lett volna.A végére bigyeztett egy A-t.Az az 5-öt.Gondoltam hogy az eredmény ez lesz.De nem kis büzkeséget éreztem amikor kiléptem a teremből és megmutattam Edwardnak aki gartulált.

Most nem volt nehéz ellenálnom vérének édes illatával és torkomba kapró fájdalommal.Elbucsuztunk egymástól és utam haza felé vezetett.Már halottam Alice csilingelő hanját hogy ez egy jel volt.-de még mindig nem értettem hogy tett szert egyszerre a látásra-

-Én meg mondtam!-ujjungott Alice mikor beléptem az ajton.-Ismét látomásom volt a jövővel kapcsolatban amiben VÁMPÍR!-ez elszomoritott.Elfelejtettem a magamba vetett igéretett, mi szerint távol maradok töle.Ma elmondta hogy mi bántja és én sajnáltam, eggyütéreztem vele.De ami a legfontosabb az az hogy éreztem a fájdalmát.

-NEM!-orditottam kétségbeesetten.-Megváltoztatom a jövőt Alice!Nem engedhetem hogy csak elis képzeld hogy Edward egyszer vámpír lesz!Megértetted?

-Próbáld megváltoztatni!-mondta.-Csak neked és neki lesz rosszab.

-Szerintem meg csak jobb lesz.-suttogtam.-Ha nekem nem is....-ezt olyan halkam mondtam hogy senki sem halja meg.

-Bella, drágám!-szólitott Esme aggodva.Már az egész család és mindket néztek.

-Megváltoztatom a jövőt!-suttogtam ismét.Éreztem az elveszett könyket amik végig folytak az arcomon.Amire a családban csak én voltam képes.-Már késő......

-Mi késő, drágám?-kérdezte Esme.

Engem nem érdekelt semmi vagy senki.Kifutottam a házból be az erdőbe.A könyeimet vissza zárva futottam céltalanul.Miért?Miért kellet Alice-nek látnia hogy beleszeretek egy ártatlan emberbe?Miért nyugtat meg Edward közelsége?És miért nyugszik meg mindig a bennem tomboló szörnyeteg ha zöld szemeit rám emeli?Ezek a kérdések, választalanul lebegtek a fejemben és féltem hogy kitörnek onnan.

Hirtelen áltam meg és vettem észre hogy korom fekete az ég.És hogy már réges rég nem Forksban vagyok hanem máshol.Ugy döntöttem mielött elmegyek jó messzire a világ elöl...a családom elöl, utoljára látnom kell őt.

És már futottam is.Amilyen gyorsan csak tudtam olyan gyorsan futottam hozzá.Szügségem volt rá.Az illatára.Utoljára.Mielött vége az egész eddigi életem és elmegyek jó meszirre a világ elöll.

Az ablaka elött kissé beparáztam.Most akkor másszak fel?De ezt nem a férfiak szokták megtenni?-nem számit.-Látni akarom és kész.Egy gyors mozdulattal bejutottam a nyitott ablakon.

A látvány mindent megért.Edward ruha nélküli izmos felső teste a levegő vétel közepette emelkedett szépen egyenletesen.Közelebb merészkedtem és azt vettem észre hogy kis szörzet boritja izmos tastét.A szuszogása elvarázsolt és éreztem hogy most már biztos.Biztos voltam abba hogy SZERELMES VAGYAOK EDWARD ANTHONY MASEN-BE.

Ez biztos a VÉGZET.Alice látomásai mindig beigazolodnak.Szerelem lettem belé, és ezt már magamnak sem tagadhatom.De a családomnak igen.-viszont eggyet tudok.-Az pedig az hogy Edward nem lesz vámpír.A szerelmem csak az ővé.De nem lesz belöle vámpír.És csak azért maradok, hogy megvédhessem mindentől.Bár szerintem csak magamtól kellene megvédenem.

2 megjegyzés:

Leander88 írta...

Szuper!!! :D
Főleg a vége tetszett, amikor Bella lesi meg Edwardot (és nem fordítva - lassan csak hozzászokok:D). Szóval, remek kis feji lett, remélem, gyorsan jön a kövi:D
xoxo Lea

Betty (: írta...

meglepi az oldalamon (:
katt:
www.jessfunfiction.blogspot.com

Bella altató dala amit Edward játszik.

Zene (Benne vannak Edward dalai is)


MusicPlaylistRingtones
Create a playlist at MixPod.com