Forró érintés

Forró érintés
Mi lenne akkor ha Edward lenne ember?És Bella nem.Mi lenne ha Bella egy félvámpír lenne, akit Carlisle és Esme neveltek fel.?Mi lenne akkor ha Bella kivánná ugy Edward vérét hogy majd megörül?Mi lenne ha Edward tökéletes partner lenne?De Bella nem?És mi lenne akkor ha ugyanugy megjelenne James és Victoria.És ami a legfontosabb...Bella igy is beleszeretne Edwardba?

2010. február 20., szombat

Forró érintés 4.fejezet


Sziasztok!Itt a negyedik fejezet.Annyit akartam mondtani elötte hogy direkt forditottam meg a dolgokat.Hogy mielött Edward-az az Bella-elmegy, tudja hogy szerelmes.Bocsika hogy megforgadtam de mint mondottam a törim sogban eltér az eredetitől.Mint mondjuk az már eleve nagy eltérés hogy Edward-Bella felcserélve volt.Van.Szóval úgy ahogy ennyi.Jó olvasást.
UI:Bocsika de nem volt időm kijavitani.


4.fejezet Eltünt angyal
Bella szemszöge

SZERELEM.MILYEN SZÉP SZÓ IS EZ.És tudom hogy így fogok érezni.Már most tudom hogy egy különleges érzés kerített hatalmába.Egy olyan érzés amit magam sem tudok.És az az egészben a vicces hogy még csak egyszer láttam. Mégis a szívemben lévő csodálatos érzés teljesen megörjit.


A csodálatos zöld szemei, amik megnyugtattak amikor elurkodott rajtam a vérjszomj.Hogy csinálta?Hogy lehet hogy a szeme fénye fontosabb volt mint édesen csilingelő vére.

Megörjit a tudat hogy bármelyik percben bánthatom.Nincs egy hete hogy rájöttem arra hogy szeretni fogom.De tudom jól döntöttem amikor elmentem otthonról. Esme boldog volt, de amikor megtudta hogy elmegyek valami összetört benne. Láttam az arcát.

Van bennem egy vágy féle ami arra kényszerit hogy most azzonal mennyek vissza Forksba.Azért hogy újra lássam.

-Bella!-hallottam meg Damon hanját a hátam mögül.Damon Daneli.A Daneli klán tagja és az én ,hódolom,.Bár én csak barátságot érzek iránta, néha jól esnek a flört szövegei.És a szenvedélyes pillantások.-Hoztam neked emberi ételt.

Rá emeltem csoki barna tekintetem és láttam ahogy lengeti nekem a kosarat amiben minden fajta jó emberi étel található.

-Az emberek nem csak édességet esznek, Damon.-mutattam a lényegre.Bár sokkal jobban szeretem az emberi édességet mint az ételt.

-Azért gondolom megeszed.Nem?-kérdezte egy szív döglesztő mosoly kiséretáben. Fekete haja a szemébe lógott, ahogy megrázta.Szokványos, megszokott aranybarna tekintete megrémisztett.Bár talán csak azért mert csak rám nézett így.

Bátortalanul de megindult felém.Közben libálva a kezében lévő kosarat.-nem értettem soha hogy Ő és Tanya miért nem alkotnak egy párt.Vagy Irana.De akár Katevel.Pedig Tanya biztos hogy vágyik rá.Bár ki tudja?Akit Tanya kiszemel az egy hónapon belül az övé.De Damon és Ő inkább mint testvérek bánnak egymással.

-De!-mosolyogtam rá.-Miért ne?Végül is egyszer élünk.


-Ha ezt viccnek szántad röhög a vakbelem.-mondta mosolyogva.-Nesze egyél.-adta a kezembe a savanyú cukorkát.Hát végül is egy ember tényleg egyszer él.Kivéve engem.Bár én is meghalhatnék.Ha csak akarnék.

-Nem lehetne mondjuk egy könnyebb édességgel kezdeni?-kérdeztem.

-Mivel?-értetlengedett.

Fújtattam majd megkérdezte:-Csak ez az egy fajta van?

-Hát.....-nézett a kosárba.Kivette belőle azt a cukrot amelyiket a legjobban szeretek.-Van....-szó nélkül kivettem a kezéből majd kinyitottam.

Ez volt a kedvenc cukrom és a választ nem igazán tudtam.Talán csak nagyon finom.A citrom és az eper keveredése valami mennyei.

Hirtelen néztem Damon szemeibe.Majd ajkaira, amiken mosoly bujkált.-és akkor elképzeltem hogy Ő az.Az a csodálatba illő féloldala mosoly.Pont mint mikor a bioloia órán.-de ezzel eggyüt nem csak a szép mosoly de a vér ilatta is jött.Ami jobban megmelengette a bennem tomboló szörnyeteget.

Ez nem mehet így tovább!Vissza kell menem.Ahogy akkor megfogadtam amikor megtudtam a sorsunkat.Kedves leszek vele de nem több.Erre én elmenekültem. Szép.Nem tehetem ezt a családommal egy ember miatt.

Vissza megyek és kibirom azt az örült ilatott és megpróbálok kevesebb érdeklödést mutatni felé.


Esme az édesanyám és ugy szeret mint a lányát.Nem tehetem ezt vele.Ahogy a többiekkel sem.


Nem is vagyok szerelmes Edwardba.És ha vigyázok nem is leszek.Nem fog vámpír lenni.Ami most talán a legkevésbé érdekelt.-vagy még sem?-Egy a lényeg.Nem érdemli meg hogy a lelke semmivé legyen egy olyan szörnyeteg miatt, aki én vagyok.Azt nem tagadom hogy ember létére elvarázslóan tökéletes szépség.De szerelmes még nem vagyok.És ha jól csinálom a dolgokat nem is leszek.-elmosolyodtam-Most már tudom hogy vigyáznom kell.Igy könnyebb lesz.

-Haza kell mennem!-suttogtam magam elé.

-Már vártam hogy ezt mondod.-mondta Damen.-De azért gyere legközelebb is.Miért is jöttél?Az indokot nem tudom.


-Azt még én sem.-hazudtam szemrebbenés nélkül-Bár Damen ezt nem érdemelte volna meg.Nem is kelet volna hogy igejöjjek.Otthon kelet volna maradnom és ott szenvedni.

Ismét a csillagora néztem ahol megint Ő nézett vissza rám.Edward zöld szemei néztek vissza rám.Azokat az érzéseket tükrözték amiket utoljára láttam. A félelem még sem volt köztük.És talán örültem is hogy nem voltak rajta.Talán a szívem hasadt volna meg a tekintetétől.Engem mindennél jobban érdekel hogy miért vágyom a közelségére.Pedig még csak egyszer láttam-amit már vagy ezerszer elmondtam mégsem jutok semire.


-Szia Damon.-köszöntem el az elöttem áló férfitól.-És köszönöm az édességet.


-Szívesen Bella!-mosolyogott rám.Közelebb huzott magához és megölelt.Én vissza öleltem mert talán nem fogadom el a flörtjeit de szeretem.Ha nem is szerelemből, inkább mint egy testvére.Végülis ha ugy nézzük unoka testvérek vagyunk.-Vigyázz magadra.Szia.




Kissé komoran futottam be az erdőbe amikor eszembe jutott valami és vissza szóltam:-Mond meg Elezarnak és Carmennek hogy köszönöm a vendéglátást.


-Rendben!-jött a halk válasz de a vámpír fülek segitségével halottam.

Utamat folytatva indultam vissza a mindig esős Forks városa felé.




Edward szemszöge



Már egy hete nem láttam.Az emlékeimben még mindig élt a legutobbi találkozásunk.A fekete szemei amik talán egy pillanatra de megrémisztettek. De csak egy pillatara.ezen kivül mindha lett volna valami a tekintetében ami megöntött reménnyel.Be kell valjam hiányolom a barna szemeit.A szép arcát. És a mogorva képét.-mert hogy így nézett rám-Bár nem tudom hogy miért.Mi rosszat tettem eme drága angyalnak.



Még az nap irtam róla egy dalt.Ami az ALTATÓ címet kapta.Gondolatban az járt a fejemben hogy alszik.És én mellet zongorátom.És csak figyelem édes szuszogását. Érzem csodálatos Eper ilatát ami a Baranckkal keveredik így adva meg a tökéletes illatot Bellának.Szinta már az oromban éreztem.



Az nap elég későn feküdtem le de egy cseppet sem bántam.Valojában a szívem tályékán lévő üresség mindha a dal kidolgozása allat megtelt volna, reménnyel, boldogsággal és egy ismeretlen érzésel amit még magam sem tudok.Isabella Marie Cullent életemben egyszer láttam és szépségével megbabonázott.



Hirtelen csörent meg a zsebemben a telefon ezzel felébresztve a mélázásból és a gondolkodásból.

-Haló.-szóltam bele ugy hogy nem néztem meg a kijelzőt.


Kate volt az.Azért hivott mert kicsit pipa volt Simon Stever miatt.Az a srác mindig piszkálja és megtudom érteni ha elege van a srácból.Mikor oda jártam nekem is a nem kedvelt személyek listán volt.-és most jön az ami engem dühitett fel.-Letapizta a barátnömet. Bár én sem vagyok jobb ebben a suliban.Mivel bent még mindig nem tudják hogy van barátnöm.És nem is hiszem hogy tudni fogják mivel ez a kapcsolat nem hiszem hogy kibirja olyan sokáig.És nem az én oldalamról vannak ilyen gondolatok.Kate szép lány és inteligens.Biztos találkozik majd valakivel aki már szerelemből fogja szeretni.

Rá néztem az órámra és azon fél hét volt.Ezek szerint iskola elött van még időm zongoráznom egy kicsit.Lementem mit sem törödve a baba etető apámmal.Majd leültem a zongorám elé és neki kezdtem az ALTATÓ című új szerzeményemhez.Ami Belláról szól.

Ismét ott voltam.Bella meletem feküdt és engem nézett.Miután a szám is kezdett közeledni a refrém felé, lehunyta csoki barna szemeit és mély álomba merült.De a szám az ugyanugy folytatodott és rajta csak egy mosoly jelent meg.Olyan csodálatos volt hogy azt hittem ott menten összeesek a szépségétől.,Csodálatos,-gondoltam.A szám a végéhez közeledett én meg mindha evvel eggyüt ultimátumot kaptam volna.Közeldtem Bella vörös ajkai felé.Amikor csak ugy hivogadtam.De a számnak vége lett, azzal ennyüt az illuzionak.

-Ez szép meg romantikus, de elfosz késni!-jött a hang a hátam mögül.

Gyorsan az órára kaptam a tekintetem és meglepödésemre fél nyolc volt.Egy óra telt el?ennyire belemrültem volna a zongorázásba?

-Ennyire!-jött a válasz apámtól.Ugy látszik hangosan kimondtam.Hát ez ciki.-Az!

Egyből ráemeltem tekintetem és ugy néztem rá mint egy idiota aki nem tudja mi történt.

-Épp ideje lenne beavatnalak pár dologba!-suttogta.,Tudom hogy te IS gondolat olvasó vagy!Sajnálom hogy eddig nem szóltam a képeségemről.Képeségünkről!,-apa.-Most menj suliba! Viszont ha haza jössz, mindent elmondok.

Ez hihetetlen.Még mindig tátott szájal ültem a zongoránál.Egyszer nem olvastam apa gondolatai között hogy lenne ilyen dolog...képesége.

-Mivel akkor még nem jött el az idő!-mondta.-De menj.Nehogy jobban elkés Edward.

Szó nélkül áltam fel és vettem el az Aston kulcsát az asztalról.Kirohantam a lakásból és bepattantam a kocsiba.Agyilag még fel sem fogtam mi történt.Éreztem hogy most belül tiszta zaklatott vagyok.Egyszer nem olvastam apa gondolatai között hogy képes lenne ilyenre.Bár akkor megmagyarázná hogy én miért vagyok képes rá.

Mire feleszméltem már a kocsi parkolojában voltam.Épp mellémparkolt egy piros Ferrári.De nem láttam ki ül benne mert az ablakok feketék voltak.,Pedig már azt hittem nem jön többet suliba.,-Jess.Nem tudtam hogy ki lehet az a személy aki enyire fel tudja zaklatni Jesst.Ez alatt az egy hét alatt jól ki ismertem.Amit akar azt eléri de azon kivül mindenkit szeret kivéve....a Culleneket.

-Bella...-leheltem halkan.Mindha a személy ezt a szót...megnevezést várta volna.Egyből kiszált a kocsiből és barna szemeit az enyémbe furta.Elöntött egy olyas fajta érzés amit nem tudtam volna megnevezni.Elfeledkeztem apámról, és minden eddigi próblémáról.Egyszerüen megnyugodtam.

Mindha csak egy késztetést éreztem volna.Kipattantam az automból és megkerülve a kocsit közeledtem felé.Egy pillanatra megremegedt majd abba hagyta a lélegzés.1 méter volt közöttünk. De nem szóltam semmit.Csak néztem arcát ami csodálatos volt.Bár már sokszor mondtam. Felemeltem a kezem és megérintettem az arcát.-bár nem tudtam mit cselekszem.-Arca hideg volt. De egy idő után átvette valami....Forró....

Elnézést!Nem ez volt a 15 oldalas!Az majd a 6.fejezet lesz.Sorry.

1 megjegyzés:

Bella0828 írta...

Szia!
Nagyon tetszik a történedet Bells! Csak most találtam rá erre a blogodra.Remélem sietsz a Frissel. Bár ha jól olvastam minden nap jön.
Puszika

Bella altató dala amit Edward játszik.

Zene (Benne vannak Edward dalai is)


MusicPlaylistRingtones
Create a playlist at MixPod.com