MÉGIS KÖLTÖZÜNK!VÉGLEGES!

Sziasztok!Ugy döntöttem még is költözünk.Sajnálom.De télleg!

Kérlek ott is olvasd a történtetem.Az oldal címe ahol a ficim /Forró érintés/ található itt van:
http://www.twilightfanfic-bella16.blogspot.com/

Fenn a Friss!!!!!!!!

Sziasztok!
Fenn van az 5.fejezet.10.oldal lett ami nem is olyan kevés.Azért tünik annak mert kicsik a betük.DX
És egyenlöre még nem sikerült megoldanom a helyesirást!Ezer bocs.De ugy ahogy jó.Nem igérek a hattal kapcsolatban semmit.Az sem lett jó(A helyes irást illetöen).Viszont a7.fejezetet már ugy csináltam.
Az a gáz hogy gyorsan irok és nem figyelek oda rendesen.Ez velem jár eggyüt.XD
Pusz

Forró érintés 5.fejezet

Sziasztok!

Itt a 5.fejezet.Most nincs mit hozzá szólnom.A ti legnagyobb örömötökre.XDMihelyt elolvasátok a fejezet címét rájöhettek hogy beindult a történet./Most a Romantikus részre gondoltam/

5.fejezet Végzet

Bella szemszöge
BESZÁLVA A FREERÁRIBA ELÖNTÖTT EGY érzés.Hogy újra láthatom csodálatos zöld szemeit és férfias arcát.-na tessék.-Egy percig nem tudok másra gondolni?Jelen esetben nem is akkarok de akkor is.Miért hozta ugy a sors hogy megismerjem Edward Anthony Masent?Miért nem maradt az anjával és az apjával a seggén ,ahonnan jött?Miért kellet felzaklatnia a kedélyeket?Főleg hogy az életem így sem piskota. Most aggodnom is kell érte.-de miért is?

-A Ferrárival mész, hugica?-kérdezte Emmet.

-Mint látod.-morogtam.

-Hű.Nem tudom mivel érdemeltek ki ezt a viselkedést.-mosolyogtt rám.Én erre csak becsaptam az auto ajjtaját.Beinditottam a kocsit és elindultam az iskola felé.

Út közben megszólalt a telefonom és ugy vettem fel hogy a kijelzöt sem néztem meg, de tudtam ki az:-Mond Alice

-Addig ne szálj ki a kocsidból amig meg nem halod a világ legszebb hangját.

-Akkor akár órákig is ülhetnék a kocsiban Alice.

-Szerinted!-mondta majd le rakta a telefont.

Mire gondolhat Alice?Csak akkor száljak ki ha meghalom a világ legszebb hangját?Kire gondolhat a mindig vásárólni kész növérkém?-mire észbe kaptam már a suli parkolojában voltam.-És vártam.Bár pontosan nem tudom mire.Csodára?Egy édes hangra?-vagy akár a világ végére?

-Bella....-halottam meg egy édes suttogást.Számomra mégis ez volt a mencsvár.Erre az édes hangra gondolt Alice?Erre a felmelegitő csodálatos hanra?Mert akkor igaza volt.Ennél a hangnál még soha életemben nem halottam szebet.Talán egyszer.-....a biologia órán.-Egyből kiszáltam és igéző zöld szemeivel találtam szemben magam amik azt hiszem megnyugtattak.Ismét.Persze most is érezni lehetet azt az édes ilatot....de mindha a szörnyeteg megadta volna magát.Őt is csak a látvány érdekelte.Semmi más.

Kiszált a kocsiből, de a szemét nem vette le rólam.Én sem az övéről.Miért tettem volna?Ennél szebb szemeket ha akarnék se tudnék elképzelni.Megkerülve a kocsiát ami az egyém mellet állt, közeledett felém.Szinte éreztem testének forróságát.Milyen lehet ha a hideg börőmön érzem? Most ebben a percben semmi más nem érdekelt.Csak Ő.A tökéletes ember aki meghoditotta egy fél vámpír szívét.-igen.Azt hiszem elkéstem.-1 méterre elöttem ált meg és csak csodáltuk egymást.Egy hirtelen jött levegő megint felemelte a vörös ködet.De most nem foglalkoztam vele.Csak dühöngtem hogy nem láthatom az arcát.A kőd vissza huzodott, én meg a biztoság kedvéért a levegőt benttartottam.-egy kis idő mulva-Keze lindult az arcom felé.Én mit sem törtödtem ezzel. Csak vártam a mennyből jövő érintést.Amit meg is kaptam.Éreztem ahogy a forróság azon a ponton elindul egyenesen a szívemfelé.Ami még hangosabban dörömből oda bent.-elpirultam.-Ahogy Ő is tette.Csodálatos volt látni ahogy tökéletes börén megjelenik a pir.

-Elnézést!-motyogta még mindig zavartan.-Csak volt valami az arcodon.

-Mi?-kérdeztem riadtan.Mi volt az arcomon?Szóval csak ezért érintett meg.

-Semmi!-suttogta.-Csak azt hittem......

-A nevem Isabella Cullen.-nyujtottam kezet.-De mindenki csak Bellának hív!

-Az én nevem.....-egy pillanatra elnémult.Kissé elpirultam fürkésző tekintetétől.-.....Edward...Anthony Masen.

-Örvendek!-montam mosolyogva.A vér most egy cseppetsem érdekelt.Próbáltam vissza fogni a szörnyet.Kivételesen nagy sikerrel.-Elnézést hogy a multkor olyan....bunkó voltam.Most vagyok túl....-járt az agyam mit is mondjak.-....szakitáson.És most mindenkivel így viselkedtem.Még a családomal is.

-Szakitás?-halottam meg Alice dühös kérdését.-Jobb nem jutott az eszedbe.

Szemeiben megannyi érzést láttni lehetett.De a döbenet az nem volt ott.Viszont....az ennyüt érzést azt igen.De miért?Vajon van barátnöje?Vagy volt?-istenem.Valami olyat érzek ami feldühit.-Féltékeny lennék?

-Sajnálom!-suttogta.-Majd bioszon találkozunk.Szia-mondta majd elindult a suli felé.Az érintését még mindig éreztem hideg börömön.A szívem tájékán ez az érzés.......

-Szia!-szóltam utána.Megált majd felém fordult.Egy édes féloldalas mosolyt lövelt felém majd tovább ment.Életemben nem hatott rám így egy férfi sem.Végülis csak eddig egy olyan férfi volt akinek elfogadtam a bokolásait.Az pedig Damen volt.

A nap folyamás nem történt semmi érdekes.Vártam a biologia órát.Bár nem igazán tudom hogy miért.Talán hogy ugyra lássam?Hogy úgyra haljam édes hanját.-tudom hogy még nem lehetek szerelmes, mégis féltékeny vagyok egy olyan személyre aki lehet hogy nem is ltezik.Csak én találtam ki.A szemében azt láttam van barátnöje.De ki tudja?

A tenevelés órán teljesen ideg voltam.Niki és Jess csak róla beszéltek.És arról hogy legközelebb is jöhetne abba a sexy polóba mint mult héten.Álitolag tökéletesen látszottak a kockáji.-bár itt lettem volna.-Be nem állt a szájuk.És ez nem csak engem De Alicet és Roset is zavarta.Rose-t azért mert elege lett már Edwardból.-mivel a mult héten Ő volt a lányok körében a nagy Star-Alicet pedig azért mert Ő azt akarja hogy Edward és Én egy pár lenyünk.

Eljött az ebéd.Már újjongtam mert tudtam hogy a következő órán már mellete ülhetek. Beszivhatom édes vérét.Csak azért hogy szókjam.Megkell szóknom hogy ne báncsam.

Hirtelen Alice egy sziasztok kiséretében Edward felé futott.Majd a nyakába ugrott és köszöntötte. Nem értettem a reakciót.Alice megörült volna?Eggyáltalán egy vámpír meg tud örülni?-ezek szerint igen.És az talán jobban meglepett hogy Edward viszonozta az ölelést.Mi a....-Jasperre néztem aki csak mosolygott.

-Sok dolog történt mig távol voltál.-mondta.Talán erre magam is rájöttem.De akkor is.Csak egy hétre megyek el és Alice ráveti magát Edwardra.-Ne légy féltékeny!-suttogta nekem Jasper.Olyan halkan hogy csak én haljam.Én csak fujtatni tudtam de igaza van.Hogy lehet ekkora hülye hogy még a testvéremre is féltékeny vagyok.?

Edward felé fordultam aki zavartan hol engem hol Jaspert nézett.Aminek nem értettem az okát.Gyorsan Jasperra néztem aki megkövülve bámulta Edwardot.Megakartam kérdezni hogy mi a baja, de inkább nem tettem.Lehaetséges hogy tudni sem akartam.Alice Edward mellé ült mellé pedig Jasper.Jasica és Niki legnagyobb meglepetésére.Na meg az enyémre.

Én elindultam Emmet és Rose felé.Rose eléggé megsértett fejett vágot.Én meg gondolom egy féltékeny kislány arcott vágtam akitől a gonosz növére elhalászta élete szerelmét.

-Hihetetlen ez az Alice.-morogta Rosali.-Csak azért mert látta hogy legjobb barátok lesznek még nem kell rá vetnie magát mint egy éhes tigris.Te sem tetted Bella.Téged ezért tisztellek, kicsim!-mindig szerettem amikor így beszél velem, de most nem érdemeltem meg.Azért mert ha lehetne talán már én is a nyakán csüngnék.

Rámosolyogtam és kimondtam ami igaz is volt:-Nálad jobb potanyát el sem tudnék képzelni!

-Remélem is!-mosolyodott el.Szereti amikor ezt mondom neki.Ezt meg is értem.Sajnálom hogy soha nem lehetett vérszerinti gyereke.És nekem sem....azt hiszem.-de ha egy véletlen folytán mégis gyereket szülnék.Nála jobb potanyát elsem tudnék képzelni.Mivel Esme biztos a nyagyi lenne.-De ez hülyeség.Nem lehet valoságos.

Biologia óra felé tartottam amikor Ő belém jött.Megcsapott az az elenálhatatlan illat de amikor aggodalmas zöld szemeibe néztem egyből elhalványul.A tombolo szörnyeteg elhalványult.És egy mély érzést vett fel a szomly helyett.

-Sajnálom!-suttogta.-Nem esset bajod?

Nekem?-kérdeztem magambanForró keze az enyémen pihent és nem engedett akkor sem amikor már becsengedtek.-Remekül vagyok.-suttogtam rekedten.

-Rendben!-motyogta.-Akkor gyere!Menjünk órára.-elengedett és udvariasan maga elé engedett. Érintése még mindig érezhető volt.De nem csak a kezemen, hanem az arcomon is.

Lültem majd helyet foglalt melletem és kémlelve figyelt.Összeráncolta a homlokát ebből arra következtettem hogy gondolkodik valamin.Olyan helyes volt így.És láttam rajta hogy nem zavarja hogy őt figyelem.-kis pir jelent meg az arcomon.-Ő erre egy szív döglesztő féloldalas mosollyal válaszolt.

-Miért jöttél ide?-csusszott ki a számon az a kérdés amire kiváncsi voltam.Az arca elszomorodott és tudtam hogy a szíve mélyére tapostam.Tekintetét elfoditotta és elkezdett beszélni.Nagyon figyelnem kelltem hogy megértsem.

-Anyám 4 hónapja életét veztette egy autó balesett során.-hát mindenre számitottam de erre nem.Hát meghalt az édesanja?-Túl sok emlék kötött az otthonomhoz!Apa nehezen birta élete szerelme elveztését.Amit én nem tudtam megérteni mivel soha életemben nem szerettem senkit annyira mint amennyire apa szerette édes anyámat.....-éreztem ahogy a fájdalom amit érez, rám tapad és beháloz.-Van egy hugom....aki szintén nehezen birja ezt az egészet.Apámnak már csak én meg a hugom maradtunk.És vigyázni akar ránk......Azt hiszem többet mondtam mint amenyit mondani szándékoztam.Remélem nem untatlak!-emelte rám zöld szemeit.

-Nem, dehogy!-suttogtam.-Tudod én...még baba koromban elvesztettem mindkettő szülömet!Azota Carlise és Esme nevel!

-Sajnálom!-motyogta.

-Ne tedd!-motyogtam én is.-Egy cipöben járunk.

Elmosolyodott és mondott egy érdekes dolgott:-Dr.Carlise?Ő lesz a tanárom.Minden pénteken hozzá fogok járni.....Apám fönöke és pártfogoltja.

-Órvos akarsz lenni?-kérdeztem.

-Hát szeretnék.-mondta.-És te?

-Én?....-na most mint mondasz Bella.?-Zene tanár.-végülis egyszer kis koromban ez volt az álmom.

-Játszol valamin?-kérdezte mosolyogva.Én csak bólogadtam.-Min?

-Gitáron....de néha zongorázom is.-mondtam kissé zavartan.A nézése tette ezt velem.

-Én csak zongorázom.De elég jól!-mondta.Egyből meg jött a kedvem.És rá jöttem hogy nagyon hasolitok Edwardra.Ami valahol zavart.Mert az én multam fájdalmas és rég be forrt.De az Ővé Friss és még nem volt ideje beforrni.Gondolom mert nekem volt támaszom, neki ugy néz ki nincs. Az apjának Ők a támaszai.(Edward és Lily XD)A kis hugának a fantáziája.De neki ki?Vagy mi?

Nem folytathattuk a beszélgetést mert bejött a tanár.

Az órán éreztem magamon Edward tekintetét ami zavarba hozott néha,de jól esset.Valamin nagyon gondolkodott és nem igazán jöttem rá mire.-próbáltam minnél több levegöt venni hogy megszokjam édes illatát.Ami nagy sikerrel ment.Látszott hogy a bennem tomboló szörny kezdni megkedvelni Edwardot.Akit én már kedvelek.

Mire az órának vége lett megkérdezte hogy elkisérhet-e a következő órámra amit én késéggel megengedtem.Miközben egymásmellet mentünk kezünk néhol összeért.És tudtam hogy élvezi, mert mindig egy imádni való sohaly hagyta el ajkait.Forró érintés...-gondoltam.

-Hát én....örülök hogy beszélgedtünk.-motyogta mikor megáltunk a földrajz terem elött.Igazából nem volt több órám csak valamit le akartam adni.

-Megvárhatsz...ha gondolod.Csal egy papirt kell leadnom a tanárnak!-suttogtam.Elmosolyodott és bolintott.

A tanárnak adott papiron egy német országi fogalmazás volt.Gyorsan átolvasta és a piros tolával javitotta volna a hibákat ha lett volna.A végére bigyeztett egy A-t.Az az 5-öt.Gondoltam hogy az eredmény ez lesz.De nem kis büzkeséget éreztem amikor kiléptem a teremből és megmutattam Edwardnak aki gartulált.

Most nem volt nehéz ellenálnom vérének édes illatával és torkomba kapró fájdalommal.Elbucsuztunk egymástól és utam haza felé vezetett.Már halottam Alice csilingelő hanját hogy ez egy jel volt.-de még mindig nem értettem hogy tett szert egyszerre a látásra-

-Én meg mondtam!-ujjungott Alice mikor beléptem az ajton.-Ismét látomásom volt a jövővel kapcsolatban amiben VÁMPÍR!-ez elszomoritott.Elfelejtettem a magamba vetett igéretett, mi szerint távol maradok töle.Ma elmondta hogy mi bántja és én sajnáltam, eggyütéreztem vele.De ami a legfontosabb az az hogy éreztem a fájdalmát.

-NEM!-orditottam kétségbeesetten.-Megváltoztatom a jövőt Alice!Nem engedhetem hogy csak elis képzeld hogy Edward egyszer vámpír lesz!Megértetted?

-Próbáld megváltoztatni!-mondta.-Csak neked és neki lesz rosszab.

-Szerintem meg csak jobb lesz.-suttogtam.-Ha nekem nem is....-ezt olyan halkam mondtam hogy senki sem halja meg.

-Bella, drágám!-szólitott Esme aggodva.Már az egész család és mindket néztek.

-Megváltoztatom a jövőt!-suttogtam ismét.Éreztem az elveszett könyket amik végig folytak az arcomon.Amire a családban csak én voltam képes.-Már késő......

-Mi késő, drágám?-kérdezte Esme.

Engem nem érdekelt semmi vagy senki.Kifutottam a házból be az erdőbe.A könyeimet vissza zárva futottam céltalanul.Miért?Miért kellet Alice-nek látnia hogy beleszeretek egy ártatlan emberbe?Miért nyugtat meg Edward közelsége?És miért nyugszik meg mindig a bennem tomboló szörnyeteg ha zöld szemeit rám emeli?Ezek a kérdések, választalanul lebegtek a fejemben és féltem hogy kitörnek onnan.

Hirtelen áltam meg és vettem észre hogy korom fekete az ég.És hogy már réges rég nem Forksban vagyok hanem máshol.Ugy döntöttem mielött elmegyek jó messzire a világ elöl...a családom elöl, utoljára látnom kell őt.

És már futottam is.Amilyen gyorsan csak tudtam olyan gyorsan futottam hozzá.Szügségem volt rá.Az illatára.Utoljára.Mielött vége az egész eddigi életem és elmegyek jó meszirre a világ elöll.

Az ablaka elött kissé beparáztam.Most akkor másszak fel?De ezt nem a férfiak szokták megtenni?-nem számit.-Látni akarom és kész.Egy gyors mozdulattal bejutottam a nyitott ablakon.

A látvány mindent megért.Edward ruha nélküli izmos felső teste a levegő vétel közepette emelkedett szépen egyenletesen.Közelebb merészkedtem és azt vettem észre hogy kis szörzet boritja izmos tastét.A szuszogása elvarázsolt és éreztem hogy most már biztos.Biztos voltam abba hogy SZERELMES VAGYAOK EDWARD ANTHONY MASEN-BE.

Ez biztos a VÉGZET.Alice látomásai mindig beigazolodnak.Szerelem lettem belé, és ezt már magamnak sem tagadhatom.De a családomnak igen.-viszont eggyet tudok.-Az pedig az hogy Edward nem lesz vámpír.A szerelmem csak az ővé.De nem lesz belöle vámpír.És csak azért maradok, hogy megvédhessem mindentől.Bár szerintem csak magamtól kellene megvédenem.

Forró érintés 4.fejezet

Sziasztok!Itt a negyedik fejezet.Annyit akartam mondtani elötte hogy direkt forditottam meg a dolgokat.Hogy mielött Edward-az az Bella-elmegy, tudja hogy szerelmes.Bocsika hogy megforgadtam de mint mondottam a törim sogban eltér az eredetitől.Mint mondjuk az már eleve nagy eltérés hogy Edward-Bella felcserélve volt.Van.Szóval úgy ahogy ennyi.Jó olvasást.
UI:Bocsika de nem volt időm kijavitani.


4.fejezet Eltünt angyal
Bella szemszöge

SZERELEM.MILYEN SZÉP SZÓ IS EZ.És tudom hogy így fogok érezni.Már most tudom hogy egy különleges érzés kerített hatalmába.Egy olyan érzés amit magam sem tudok.És az az egészben a vicces hogy még csak egyszer láttam. Mégis a szívemben lévő csodálatos érzés teljesen megörjit.


A csodálatos zöld szemei, amik megnyugtattak amikor elurkodott rajtam a vérjszomj.Hogy csinálta?Hogy lehet hogy a szeme fénye fontosabb volt mint édesen csilingelő vére.

Megörjit a tudat hogy bármelyik percben bánthatom.Nincs egy hete hogy rájöttem arra hogy szeretni fogom.De tudom jól döntöttem amikor elmentem otthonról. Esme boldog volt, de amikor megtudta hogy elmegyek valami összetört benne. Láttam az arcát.

Van bennem egy vágy féle ami arra kényszerit hogy most azzonal mennyek vissza Forksba.Azért hogy újra lássam.

-Bella!-hallottam meg Damon hanját a hátam mögül.Damon Daneli.A Daneli klán tagja és az én ,hódolom,.Bár én csak barátságot érzek iránta, néha jól esnek a flört szövegei.És a szenvedélyes pillantások.-Hoztam neked emberi ételt.

Rá emeltem csoki barna tekintetem és láttam ahogy lengeti nekem a kosarat amiben minden fajta jó emberi étel található.

-Az emberek nem csak édességet esznek, Damon.-mutattam a lényegre.Bár sokkal jobban szeretem az emberi édességet mint az ételt.

-Azért gondolom megeszed.Nem?-kérdezte egy szív döglesztő mosoly kiséretáben. Fekete haja a szemébe lógott, ahogy megrázta.Szokványos, megszokott aranybarna tekintete megrémisztett.Bár talán csak azért mert csak rám nézett így.

Bátortalanul de megindult felém.Közben libálva a kezében lévő kosarat.-nem értettem soha hogy Ő és Tanya miért nem alkotnak egy párt.Vagy Irana.De akár Katevel.Pedig Tanya biztos hogy vágyik rá.Bár ki tudja?Akit Tanya kiszemel az egy hónapon belül az övé.De Damon és Ő inkább mint testvérek bánnak egymással.

-De!-mosolyogtam rá.-Miért ne?Végül is egyszer élünk.


-Ha ezt viccnek szántad röhög a vakbelem.-mondta mosolyogva.-Nesze egyél.-adta a kezembe a savanyú cukorkát.Hát végül is egy ember tényleg egyszer él.Kivéve engem.Bár én is meghalhatnék.Ha csak akarnék.

-Nem lehetne mondjuk egy könnyebb édességgel kezdeni?-kérdeztem.

-Mivel?-értetlengedett.

Fújtattam majd megkérdezte:-Csak ez az egy fajta van?

-Hát.....-nézett a kosárba.Kivette belőle azt a cukrot amelyiket a legjobban szeretek.-Van....-szó nélkül kivettem a kezéből majd kinyitottam.

Ez volt a kedvenc cukrom és a választ nem igazán tudtam.Talán csak nagyon finom.A citrom és az eper keveredése valami mennyei.

Hirtelen néztem Damon szemeibe.Majd ajkaira, amiken mosoly bujkált.-és akkor elképzeltem hogy Ő az.Az a csodálatba illő féloldala mosoly.Pont mint mikor a bioloia órán.-de ezzel eggyüt nem csak a szép mosoly de a vér ilatta is jött.Ami jobban megmelengette a bennem tomboló szörnyeteget.

Ez nem mehet így tovább!Vissza kell menem.Ahogy akkor megfogadtam amikor megtudtam a sorsunkat.Kedves leszek vele de nem több.Erre én elmenekültem. Szép.Nem tehetem ezt a családommal egy ember miatt.

Vissza megyek és kibirom azt az örült ilatott és megpróbálok kevesebb érdeklödést mutatni felé.


Esme az édesanyám és ugy szeret mint a lányát.Nem tehetem ezt vele.Ahogy a többiekkel sem.


Nem is vagyok szerelmes Edwardba.És ha vigyázok nem is leszek.Nem fog vámpír lenni.Ami most talán a legkevésbé érdekelt.-vagy még sem?-Egy a lényeg.Nem érdemli meg hogy a lelke semmivé legyen egy olyan szörnyeteg miatt, aki én vagyok.Azt nem tagadom hogy ember létére elvarázslóan tökéletes szépség.De szerelmes még nem vagyok.És ha jól csinálom a dolgokat nem is leszek.-elmosolyodtam-Most már tudom hogy vigyáznom kell.Igy könnyebb lesz.

-Haza kell mennem!-suttogtam magam elé.

-Már vártam hogy ezt mondod.-mondta Damen.-De azért gyere legközelebb is.Miért is jöttél?Az indokot nem tudom.


-Azt még én sem.-hazudtam szemrebbenés nélkül-Bár Damen ezt nem érdemelte volna meg.Nem is kelet volna hogy igejöjjek.Otthon kelet volna maradnom és ott szenvedni.

Ismét a csillagora néztem ahol megint Ő nézett vissza rám.Edward zöld szemei néztek vissza rám.Azokat az érzéseket tükrözték amiket utoljára láttam. A félelem még sem volt köztük.És talán örültem is hogy nem voltak rajta.Talán a szívem hasadt volna meg a tekintetétől.Engem mindennél jobban érdekel hogy miért vágyom a közelségére.Pedig még csak egyszer láttam-amit már vagy ezerszer elmondtam mégsem jutok semire.


-Szia Damon.-köszöntem el az elöttem áló férfitól.-És köszönöm az édességet.


-Szívesen Bella!-mosolyogott rám.Közelebb huzott magához és megölelt.Én vissza öleltem mert talán nem fogadom el a flörtjeit de szeretem.Ha nem is szerelemből, inkább mint egy testvére.Végülis ha ugy nézzük unoka testvérek vagyunk.-Vigyázz magadra.Szia.




Kissé komoran futottam be az erdőbe amikor eszembe jutott valami és vissza szóltam:-Mond meg Elezarnak és Carmennek hogy köszönöm a vendéglátást.


-Rendben!-jött a halk válasz de a vámpír fülek segitségével halottam.

Utamat folytatva indultam vissza a mindig esős Forks városa felé.




Edward szemszöge



Már egy hete nem láttam.Az emlékeimben még mindig élt a legutobbi találkozásunk.A fekete szemei amik talán egy pillanatra de megrémisztettek. De csak egy pillatara.ezen kivül mindha lett volna valami a tekintetében ami megöntött reménnyel.Be kell valjam hiányolom a barna szemeit.A szép arcát. És a mogorva képét.-mert hogy így nézett rám-Bár nem tudom hogy miért.Mi rosszat tettem eme drága angyalnak.



Még az nap irtam róla egy dalt.Ami az ALTATÓ címet kapta.Gondolatban az járt a fejemben hogy alszik.És én mellet zongorátom.És csak figyelem édes szuszogását. Érzem csodálatos Eper ilatát ami a Baranckkal keveredik így adva meg a tökéletes illatot Bellának.Szinta már az oromban éreztem.



Az nap elég későn feküdtem le de egy cseppet sem bántam.Valojában a szívem tályékán lévő üresség mindha a dal kidolgozása allat megtelt volna, reménnyel, boldogsággal és egy ismeretlen érzésel amit még magam sem tudok.Isabella Marie Cullent életemben egyszer láttam és szépségével megbabonázott.



Hirtelen csörent meg a zsebemben a telefon ezzel felébresztve a mélázásból és a gondolkodásból.

-Haló.-szóltam bele ugy hogy nem néztem meg a kijelzőt.


Kate volt az.Azért hivott mert kicsit pipa volt Simon Stever miatt.Az a srác mindig piszkálja és megtudom érteni ha elege van a srácból.Mikor oda jártam nekem is a nem kedvelt személyek listán volt.-és most jön az ami engem dühitett fel.-Letapizta a barátnömet. Bár én sem vagyok jobb ebben a suliban.Mivel bent még mindig nem tudják hogy van barátnöm.És nem is hiszem hogy tudni fogják mivel ez a kapcsolat nem hiszem hogy kibirja olyan sokáig.És nem az én oldalamról vannak ilyen gondolatok.Kate szép lány és inteligens.Biztos találkozik majd valakivel aki már szerelemből fogja szeretni.

Rá néztem az órámra és azon fél hét volt.Ezek szerint iskola elött van még időm zongoráznom egy kicsit.Lementem mit sem törödve a baba etető apámmal.Majd leültem a zongorám elé és neki kezdtem az ALTATÓ című új szerzeményemhez.Ami Belláról szól.

Ismét ott voltam.Bella meletem feküdt és engem nézett.Miután a szám is kezdett közeledni a refrém felé, lehunyta csoki barna szemeit és mély álomba merült.De a szám az ugyanugy folytatodott és rajta csak egy mosoly jelent meg.Olyan csodálatos volt hogy azt hittem ott menten összeesek a szépségétől.,Csodálatos,-gondoltam.A szám a végéhez közeledett én meg mindha evvel eggyüt ultimátumot kaptam volna.Közeldtem Bella vörös ajkai felé.Amikor csak ugy hivogadtam.De a számnak vége lett, azzal ennyüt az illuzionak.

-Ez szép meg romantikus, de elfosz késni!-jött a hang a hátam mögül.

Gyorsan az órára kaptam a tekintetem és meglepödésemre fél nyolc volt.Egy óra telt el?ennyire belemrültem volna a zongorázásba?

-Ennyire!-jött a válasz apámtól.Ugy látszik hangosan kimondtam.Hát ez ciki.-Az!

Egyből ráemeltem tekintetem és ugy néztem rá mint egy idiota aki nem tudja mi történt.

-Épp ideje lenne beavatnalak pár dologba!-suttogta.,Tudom hogy te IS gondolat olvasó vagy!Sajnálom hogy eddig nem szóltam a képeségemről.Képeségünkről!,-apa.-Most menj suliba! Viszont ha haza jössz, mindent elmondok.

Ez hihetetlen.Még mindig tátott szájal ültem a zongoránál.Egyszer nem olvastam apa gondolatai között hogy lenne ilyen dolog...képesége.

-Mivel akkor még nem jött el az idő!-mondta.-De menj.Nehogy jobban elkés Edward.

Szó nélkül áltam fel és vettem el az Aston kulcsát az asztalról.Kirohantam a lakásból és bepattantam a kocsiba.Agyilag még fel sem fogtam mi történt.Éreztem hogy most belül tiszta zaklatott vagyok.Egyszer nem olvastam apa gondolatai között hogy képes lenne ilyenre.Bár akkor megmagyarázná hogy én miért vagyok képes rá.

Mire feleszméltem már a kocsi parkolojában voltam.Épp mellémparkolt egy piros Ferrári.De nem láttam ki ül benne mert az ablakok feketék voltak.,Pedig már azt hittem nem jön többet suliba.,-Jess.Nem tudtam hogy ki lehet az a személy aki enyire fel tudja zaklatni Jesst.Ez alatt az egy hét alatt jól ki ismertem.Amit akar azt eléri de azon kivül mindenkit szeret kivéve....a Culleneket.

-Bella...-leheltem halkan.Mindha a személy ezt a szót...megnevezést várta volna.Egyből kiszált a kocsiből és barna szemeit az enyémbe furta.Elöntött egy olyas fajta érzés amit nem tudtam volna megnevezni.Elfeledkeztem apámról, és minden eddigi próblémáról.Egyszerüen megnyugodtam.

Mindha csak egy késztetést éreztem volna.Kipattantam az automból és megkerülve a kocsit közeledtem felé.Egy pillanatra megremegedt majd abba hagyta a lélegzés.1 méter volt közöttünk. De nem szóltam semmit.Csak néztem arcát ami csodálatos volt.Bár már sokszor mondtam. Felemeltem a kezem és megérintettem az arcát.-bár nem tudtam mit cselekszem.-Arca hideg volt. De egy idő után átvette valami....Forró....

Elnézést!Nem ez volt a 15 oldalas!Az majd a 6.fejezet lesz.Sorry.

Friss+ Lesz 5.-dik könyXD

Sziasztok!

Mind észre vettétek a harmadik fejezet első és második részét összeraktam.

Remélem nem gond.Ugy néz ki még ma felteszem a 4.fejezetet.

És még annyit hogy ma fejeztem be a 6.fejezetet.Ahol mint nem mondjak beindultak az események.Nem is kicsit.Hogyha kapok megjegyzést ma és holnap felteszem mind az eddig elkészült fejiket.Hétfőn pedig jön is a hetedik fejezet.

Azért sietek mert ez nem egy rövid történet.És úgy néz ki hogy nem csak 4.könyv lesz.Persze ez után még meglátjuk.XD

5.könyvhöz itt a kép:-Ennek a Címe:Áldott teher

Forró érintés 3.fejezet

(A kép Alice látomásából van.Abban amelyik az ő szemszögéből van.A hely Valterra)

Sziasztok!
Ezt a fejezetet Vivienek küldöm.A bétámnak, mivel ma van a 17-dik szülinapja.(Úr isten már is öregebb nálam.)Szóval boldog szülinapot Vivi.

3.fejezet Jóslat

Bella szemszöge
ISMÉT MEGÉREZTEM AZT az édes illatot és oda fordultam ahonnan jött.Épp beszállni készült az autójába és mintha lett valami kis düh az arcán.Edward Anthony Masen.-gondoltam.Milyen régies...mégis milyen kreatív és szép.Belenyomott a gázba majd elhajtott mellettünk.Minket bámult.És mintha egy kis mosoly bujkált volna a száján. Belül már én is mosolyogtam.Nem csak az illata édes de a kinézete is egyben.


-Hihetetlen.-szólalt meg mellettem Alice.Egyből rákaptam a tekintetem.A szemei elködösültek.Gondolom most is a jövőbe lát.-melletem.-Döbenetes.Ez....


Nem tudta befejezni mert az előbb elhajtott Aston Martin.Amibe Edward ült gumi csikorgatva ált meg.Aggodalmamban egyből oda néztem.Már nyílt az ajtó és egy kissé torz arc formájú srác szált ki.


-Az istenit!-morogta magában.Lehajolt és jobban megnézte a kocsit.-Aj istenem....


Hát igen.A pasik már csak ilyenek.Én meg még egy percre is aggódni kezdtem emiatt a srác miatt.Megáll az eszem.


Gyorsan visszaszállt a kocsiba majd elhajtott.Én meg ott álltam mint a cölöp és azon gondolkozom hogy mi a fenéért aggódok érte.


Edward szemszöge


Sok dolog megszokott döbbenteni, de ez vitte a pálmát.Alice gondolatai hirtelen megváltoztak és egy homályos, mégis tisztán kivehető helyre....mintha egy másik térbe kerültem volna.


ott állt elöttem egy fiú aki olyan volt mint én.Egy fekete gatyában és egy fekete pólóban.Szemeim vörösek voltak akár a vörös meggyé.Hirtelen tűnt elő egy gyönyörű szépség előttem.Aki nem más volt mint Bella.Csokoládé barna szemei boldogságtól és a mérhetetlen szerelemről árulkodtak.Ahogy jobban megnéztem az a fiúnak.-ez meg mi?-Hirtelen Bella a tarkójára tette a kezét és közelebb húzta magához.Ajkai lágyan és puhán olvadtak az enyémre.Vagyis a fiúéra.Érzetem ahogy a pillangók megindulnak a gyomromba és egyre többen...többen és többen lesznek.A boldogság annyira érezhető volt a két ismerős arcán miután elváltak ajkaik.Mintha csak kimondták volna az apró szót.A szerelemről nem is beszélve.De végül Bella szólalt meg.


-Szeretlek!


Én...vagyis nem tudom.Annyira hasonlított rám hogy én is lehettem volna.Csak annyit mondott.


-Én is Miss.Masen.-ekkor belém nyilallt a felismerés.Az a fiú én vagyok.KB.19 éves lehetek.Bár ha jobban megnézem csak 18.-de ez hogy lehetséges?


Hirtelen estem vissza a valóságba.És fékeznem kellet mert épp valaki tolatott ki. Gumi csikorgatva de sikerült megállitanom a kocsit.Éreztem ahogy eluralkodik rajtam a düh és a kétsége esés.-a kocsim.Az istenért.-Remélem semmi komoly dolog nem történ.Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam a kocsiból és jól megnéztem.-Az istenit...-morogtam magam elé.Lehajoltam és jobban megnéztem a kocsit.-Aj istenem....


A gumi elég tropára ment.Három hónapi zsebpénz.Ez elég kemény.Addig hogy bírom ki?Főleg az esős Forksban?Tiszta agy rém.


Nem néztem semerre csak beszálltam a kocsimba és hazáig meg sem álltam.Út közben végig azon a gondolaton gondolkoztam.Lehet hogy nem csak én születtem különlegesnek?


Alice szemszöge


Miután hazaértünk Bella kérdések százával bombázott.Kíváncsi voltam hogy mikor jön rá.Bár bevallom elég nehéz lehetett hiszen honnan tudhatta hogy látom a jövőjét?Ha nem is tisztán de látom.Vannak ezek között jók és egyben rosszak is.De összefoglalva az egészet.Egy hónapja tudom hogy Bella szerelmes lesz egy emberbe aki nem más mint Edward Anthony Masen, aki viszont fogja szeretni és vámpír lesz.


-Na Alice.-kezdte Carlise.-Várjuk a magyarázatod.


Carlise és a többiek is észrevették rajtam a változást és már ők is kíváncsiak.Ahogy én is az vagyok.Mivel eggyenlöre nem következett be az izgalmam tárgya.


-Látomásom volt Bellával.-mosolyogtam rájuk.A család arcára kiült a döbbenet.De ezek után én csak Bellát néztem aki arca kissé megkeményedett.Talán valami rosszat mondtam.


-És Edwardnak mi köze ehhez?-jött az év legjobb kérdése Bellától.


-Az új fiú?-kérdezte egyszerre Emmet és Rosali.Én csak bólogattam és próbáltam összefoglalni a tényeket.


-Bella....te meg Ő...Szóval...-beszéltem össze vissza.Hát ez nem sikerült.Hogy a francba mondjam meg neki hogy a jövőben egy pár lesznek.-A látomásomban Ő....volt... Valterrában.-ez igaz is volt.Amit mellesleg magam sem értek mert akkor még ember volt.


-Valterra?-kérdezte vissza Carlise.Én csak bólogattam.-Folytasd, kérlek.!


-Szóval....Bella is ott volt.Csak Ő....épp más szögből volt látható.Edward még ember volt!-mutattam rá a lényegre.Mindenki megfagyva bámult.Mivel a még szót kicsit megnyomtam.Hupps.-Elszóltam magam.-suttogtam.-Legalább nem lehet mondani hogy nyíltan mondtam.


-Hogy értetted hogy még?-kérdezte Bella rekedten.


-Több látomásom volt.-mondtam.-Nem mellesleg Edward akkor 18 éves volt.Rövidebb volt a haja.Nem sokkal.Kócos volt még mindig.-mutattam rá a lényegre ami ,szerintem, Bellát érdekelt.-Fekete inget viselt és kilátszott a mell izma.-kacsintottam Bellára aki elpirult szóval jól mondtam amit mondtam.-És sexy black-stears gatyát viselt.


Emmet hirtelen elnevette magát.Őt Jasper követte.Én pedig mint sem foglalkozva ezzel folytattam.-Aro is jelen volt de aztán vége volt a látomásnak.Mind ez egy hónapja.


-Azt véletlenül nem tudod milyen alsó nadrágot viselt?-jött a kissé zavarba ejtő kérdés Emmettől.-Tudod a részletek is érdekelnek.Vagy csak azért nem mondod mert zavarba ejtő volt a mintázata?Pokemon volt talán?Pók ember?De az is lehet hogy egy aranyos kiskutya?-Jasper kirobbanó nevetése két dologra ébresztett rá.1.Édes a nevetése.Mint mindig.2.Egy hatalmas vad barom.


-Alice, szerinted ez érdekel engem?Minket?-kérdezte Rosali.


-Minket nem,de Bellát igen.-válaszoltam Rosali kérdésére.


-Mi?-kérdezte Esme és Carlise.-Miről beszélsz Alice.


-Mint mondottam nem ez volt az egyetlen látomásom velük kapcsolatban.-a velük szót kissé megnyomtam.


-Kérlek térj a tárgyra Alice!-kérlelt Bella.


-Bella...-suttogtam.Ezt az Ő szemébe nézve mondtam ki.-A jövőben szerelmes leszel Edwardban.

Bella szemszöge

AZT HITTEM FELROBBAN az agyam amikor haza felé tartottunk.Alicehez nem lehetett beszélni.Mindig azt mondja:Majd otthon Bella!-De én már nem tudok várni.Fogalmazzunk úgy hogy tűkön ülök.Tudni szeretném hogy Edwardnak mi köze Alice játékainak.A mi energia bombánk soha nem viselkedett még így.Teljesen el van borulva szegénykém elméje.Az agyára ment a sok vásárlás?

Na jó ez durva volt.De akkor is.Úgy érzem féltékeny vagyok de miért?Alicére?És pont Edward miatt?Az biztos hogy megfogom kérni Alicet hogy kerülje el Edwardot jó messzire.
Amikor meglátom őt, mintha ezernyi pillangó törne elő a szívemből és jutna el a gyomromig.Ami nem tudom miért van.Még nem éreztem ient.Pedig azt hittem, 100 év allatt az ember minden érzés hatalmába keríti.De ez az érzés...sokkal de sokkal de jobb volt.

A véréről nem is beszélve.még most sem tudom hogy mi lesz.Lesz merszem ezek után a suli közelébe menni?Megakarom egyáltalán érezni újra azt az illatot? Hát persze hogy igen!Mégis akarom ízlelni, de nem tehetem.És nem csak a családom miatt.Edward miatt sem.

A házba érve néma csönd telepedett a házra.Tudtuk hogy eljött az idő hogy megvitassuk a dolgokat amiknek nagyobb köze van Alicehez mint ahogy Ő gondolná.De én azt hiszem ennek nem csak Alicehez van köze de Edwardhoz és hozzám is eggyüt véve.Bár én nem tudok róla.És szerintem Edward sem.

-Na Alice.-kezdte Carlise.-Várjuk a magyarázatod.
Úgy ahogy elmeséltük Carlisenek a részleteket és persze a Esmének is.

-Látomásom volt Bellával.-mosolyodott el.Mi?Ez meg hogy lehetséges?Hiszen fél vér vagyok.És ha jól tudom én az vagyok.Akkor Alice hogy látta a jövőmet?De ha ez nem lenne elég, van egy pajzsom ami azt hiszem gátolná...azt hiszem.
Várjunk csak?De ehhez mi köze Edwardhoz?Valami olyan amit lehet hogy nem akarok megtudni mégis megkérdeztem:-És Edwardnak mi köze ehhez?

-Az új fiú?-jött a kérdés Rosali és Emmettől.Ő csak bólogatott.Ami azt jelentette igazam van.

-Bella...te meg ő...Szóval...-beszélt mindent csak azt nem amire kíváncsi voltam. Mi az hogy te meg ő?Mákozunk lenne egymáshoz?-A látomásomba...Ő volt...Valterrában.-elkerekedett szemekkel néztem Őt.Bár most pont nem engem nézett.Mit keresett Edward Valterába?Úgy értem hogy mit fog keresni valterábban?

-Valterra?-jött a kérdés Carlisetől.Alice bólogatott.-Folytasd kérlek!

-Szóval...Bella is ott volt....csak ő épp más szögből volt látható.Edward MÉG ember volt.-mondta.A még szót nagyon kiemelte amitől kissé megijedtem.Hogy érti hogy még?

-Hogy értetted hogy még?-kérdeztem kissé rekedten.

-Több látomásom volt.-válaszolta.-Nem mellesleg Edward akkor 18 éves volt.Rövidebb volt a haja.Nem sokkal.Kocós volt még mindig.-elképzeltem magam előtt.Ugyan olyan tökéletesen csak kicsit idősebbnek.-Fekete inget viselt és kilátszott a mell izma.-itt egy kicsit leakadtam.A képzelet szinte magától értetődően csodálatos volt.Alice rám kacsintott és én menten elvörösödtem.-És sexy black-stears gyatyát viselt.

Emmetből kitört a nevetés majd nem sokkal később Jasper sem tett másként. Irtóra zavarban voltam és Jasper tudta mert egy mosoly kíséretében tovább hahotázott.-Aro is jelen volt-folytatta-de aztán vége volt a látomásnak.Mind ez egy hónapja.

Azt véletlenül nem tudod milyen alsó nadrágot viselt?-jött a kissé zavarba ejtő kérdés Emmettől.-Tudod a részletek is érdekelnek.Vagy csak azért nem mondod mert zavarba ejtő volt a mintázata?Pokemon volt talán?Pók ember?De az is lehet hogy egy aranyos kiskutya?-újra nevetésben törtek ki Jasperrel.Én meg mint egy idióta elképzeltem Edwardot ezekben az alsó gatyákban.a hatás nem volt más mint a zavarba jövés.Ő még ezekben is jól nézne ki.

-Alice, szerinted ez érdekel engem?Minket?-kérdezte Rosali.

-Minket nem,de Bellát igen.-válaszolta Rosali kérdésére.

-Mi?-kérdezte Esme és Carlise.-Miről beszélsz Alice.
-Mint mondottam nem ez volt az egyetlen látomásom velük kapcsolatban.-a velük szót kissé megnyomta.Ezt meg hogy értheti?Kezdek igazán kétségbe esni.

-Kérlek térj a tárgyra Alice!-kérleltem.

-Bella...-suttogta.A szemembe nézve mondta ki.-A jövőben szerelmes leszel Edwardban.

Ott álltam mint egy idióta és néztem ki a fejemből.Ez meg hogyan lehetséges?Én szerelmes Edwardba?Szegény fiú addig élt.Egyszerűen nem lehetek szerelmes egy olyan fiúba akinek a vére lassan jobban vonz mint az bármi más.

Mikor Edwardra gondolok a gyomrom fel alá járkál és pillangók ezrei repkednek bennük.Hiába érzem most is azt a bizonyos érzést.Nem tehetem tönkre Edward életét.Elkerülöm amennyire csak lehet.Udvariasnak udvarias leszek vele és meg próbálom magam türtőztetni az illata miatt.De tudom hogy ennek nem lesz következménye.

Elkell mennem.

Forró érintés 2.fejezet

Sziasztok!Itt a második fejezet.Ez sem lett izgalmas.Még!De dolgozom rajta.Még ma be is fejezem az ötödik fejezetet.Amiben már beindultak az események de többet ugy sem mondok.Lehetséges hogy minden nap hozok most Frisst.Viszont utána csak heti 3-at kaptok.Lejjeb ugy sem megyek szoval nyugi. Több oldalas mint az első.Szóval ugy ahogy ennyi.Ja még annyit hogy ezer bocs a helyesirásért.Pusz

2.fejezet Vérszomly

Bella szemszöge

MIUTÁN A FIÚ, AKI MINT kiderült az Edward nevet kapta, Alice egy mindentudó mosoly kiséretében követte.Jasperrel az oldalán.Mikor kiértek az ebédlöből ,vámpír gyorsasággal sietek valahová.Mi lehet ilyen sietös?-tanakodtam el.Most biologia órám jön amit a legjobban utálok. Hogy miért?Mert majdnem mindig használni kell vért.És én attól még hogy félig ember vagyok igen nehezen birom.Igy is nehéz, hogy elmegy melletem valaki és attól tartok neki esem.Ilyenkor Carlisle és Esme arca villan be és tudom hogy türtöztettnem kell magam, mert azt szeretném ha büszkék lennének rám.Apa és anya.

A tágyéromra néztem amin minden emberi táplálék rajta volt.Meghalottam Rose kissé aggodó hangját, miszerint ennem kéne némi emberi táplálékot is.

Hát igen.Rose amikor csatlakozott a Cullen családhoz és csak egy éves voltam.És mint tudom Rose imádja a gyerekeket fölleg engem mert szerinte olyan cuki pofa voltam..vagyok.Mindig ezt mondja.Sokat segitett a nevelésemben aminek nem csak én de Esme is hálás.Amolyan pótanya. Felnéztem rá egy szeretö mosoly késéretében bólogadtam és elkezdtem enni.Amit meg is bántam mert undoritó volt.Eleve nem nagyon birom az emberi ételt.Főképp akkor amikor nem anya csinálja.

-Az arcodat nézve, látom nem izlik.-csendült fel melletem Emmet hangaj.Amiben a visszafolytott nevetés is közre játszot.Én csak bólogadtam mivel az étel még a számban volt.Nem akartam illetlen lenni de lenyelni sem.Egy gyors mozdulttal-emberszem nem láthatta-egy zsepibe gyömöszöltem a megrágot izetlen ételt és kitobtam a kukába.Ezután vissza mentem a helyemre. És ugy tettem mintdha mi sem történt volna.Mivel ember szem biztos nem látott.-Áá, szóval te már így intézed a dölgokat?-jött egy minden tudó kérdés Emmettől.Tejesen kivagyok már ettól az álszent vigyorától ami 90 éve az árcán ül.

-Észre vettétek hogy Alice furán viselkedik mostanában?-jött az a kérdés Rosalitól emi engem is nagyon érdekelt.Igen.Alice ezen a héten teljesen be volt zsongva valamitól amit magam sem értettem.És az a tekintett ahogy Edwardra nézett kissé megrémitett.De miért?

Tényleg Edward.Ugy láttam rajta hogy kedves és.....helyes.-ezt még magamnak is nehéz volt megvalanom pedig az már baj.-Azok csodálatos zöld szemek.Tiszta volt a tekintette ,csak megilyeztett a vágyakozó kisugárzásával és nem tudtam mit tenni.Talán mégis olyan mint a többi fiú? Nem az nem lehet.Vagy ha igen akkor az valahol mélyen fájna.De miért?

-Hahó....Bella!-rántott vissza a valoságba Rose hangja.

-Igen?-kérdeztem.-Miről....miről is beszéltél.?

-Na azt hiszem most te nem vagy beszédes álapodba.Szóval menj órára.!-morgot Rose.Hirtelen indulatos és néha rémisztő.Mint például most.

Én mint egy engedelmes kiscsirke indultam a szekrényem felé.Kiérve az ebédlöből megcsapott egy finom illat, ami elvette volna az eszem ha nem lett volna olyan távoli.A torkomban éles kaparást éreztem ami szinte már fát.Honnan érezhetek ilyen édes illatotott?Melyik irányból jön?Soha életemben nem éreztem még igyen bizsergető fájdalmat és ilyen édes illatot.Próbáltam lenyugtatni magam belül.Nem nagy sikerrel.A szörnyteg amit elnyomtam most felszinre készül törni.Ugy döntöttem megpróbálok nem levegött venni ami nehezen fog menni, mert az ember részemnek szügsége van rá.Mélyeket lélegeztem és kezdtem megszokni az illatot, így a szörnyeteg is jobban volt idebenn.Még szerencse hogy kevézsbé érezhető az illat.

Gyorsan beviharzottam a Női WC-be és a tükörbe néztem.A látvány magáért beszélt.Korom fekete szemeim voltak.Egy kis árnyalat sem maradt barna ami igen csak elszomoritott.Hát ennyit az önuralmamról.Még szerencs hogy senki sem volt ott.

Hangosan megszólalt a csengő ezel jelezve hogy ideje lenne elhuzni a csikot innen és befáradni biologiára.Egy kis mozdulattal kiszökkentem a helyiségből és nagyiramba a szekrényem felé indultam.Elé áltam majd kinyitottam.Benyultam és keresgélni kezdtem azt amit sejthettem volna hogy benne, amikor megéreztem Alice és Jasper ilattát.Minek nekik a biologi TK-m?Ha jól tudom Ők nem iratkoztak fel erre, és biztos vagyok benne hogy jól tudom.

Bár ezzel nem igen foglakozhattam mert sietnem kellet.Remek!Nincs tankönyvem.Mr.Benner mit fog szólni?Gondolom vár rám egy kis felelés ami most igazán nem jönne jól mert egy kis illat abból amit az elöbb éreztem  elvenné az eszemet.

A terem felé tarva a távolból láttam ahogy egy alak felém tart.Majd jobban megnéztem és nem volt más mint Edward.Ugy döntöttem eleget késtem ,ezért befáradtam a terembe ezzel kezdetét véve még egy unalmas és síralmas órának.Beérve a terembe örömmel vettem tudomásul hogy még nincs benn a tanár.Amilyen gyorsan csak lehetett a helyemre siettem és próbáltam láthatatlannak tünni.De a kiváncsi szemek így is megtaláltak.Miért néz mindig mindenki engem.? Éreztem ahogy elpirulok a figyelő szemmek láttán ezért elforditottam a felyemet.Nem igazán voltam kiváncsi ezekre az önző tekintetekre.Mivel nem azért pirultam el, mint amikor Edwrd rám nézett.Nem!Azért mert undorottam tölük.Nem is pirulásnak hanem elvörösédesnek nevezném. Még jó hogy nem látok a fejükbe.

Egy kicsit később Mr.Banner egy mellete áló diákkal toppant be a terembe.Na vajon ki volt az a diák?Hát Edward.A szél egy olyan erős fuvalatott hozott hogy megéreztem azt az édes illatot.

De ez most sokkal de sokkal de erőteljesebb volt.Mint egy vadálat kerestem szememmel azt az embert akinek ilyen isteni illata volt.De meg is bántam mert Edward szemeivel találtam szemben magam.Olyan távolságból is láttam megkeményedett arc izmomat és korom fekete szemeimet. Félelmet nem tudtam kiolvasni a szemeiből ,de mikor arca megrádtúlt tudtam hogy valami megváltozott benne.A tekintete mindha megnyugtatott volna.

A tanár megkérte hogy mutatkozonn be.De még amikor mondta...akkor sem vette le a tekintetét rólam.Zöld szemei kikerekedtek amikor meghalotta hogy mellém kell ülnie.Ahogy az enyémek is. Meg vannak számolva a percei.-gondoltam.

Ahogy egyre csak közeledett sodorva magával édes illatát ismét elveztem tekintetében.Valami olyasmit kerestem amit tudtam hogy nem találhatok.Soha.Egy pillanatra arcvonásai megváltoztak majd felém nyujtott valamit, amit nem néztem meg mert tekintete még mindig fogva tartott.A torok kaparás közeppete mindha ezernyi pillangó rebdesne a gyomromba.A szörnyteg csitulni látszott amikor Edward egy féloldalas mosolyra huzta az ajkát.Hát nem fél?Pedig kéne!

-Ezt a növéred küldi.-szólalt meg bársonyos hangon.Ajkai egy pillanatra megremegtek de nem szóltam semmit csak kivettem a kezéből a.....Biologia Tankönyv?Alice......

Mikor helyett foglalt melletem egy enyhe szél megint felém vonta édes illatát.A testem rekxflek szerüen keményedett meg.Kezemet erősen az asztalra helyeztem és abba kapaszkodtam.A szörnyeteg csak ugy tombolt bennem.Egy halk morgás hagyta el a számat de amikor Edward rám kapta igéző tekintetét rájöttem hogy meghalotta.Az égető kaparás csak fokozodott és semmit sem tehettem.Levegőre volt szügségem ezért egy kis levegőt vettem de meg is bántam mert az édes illat elzárta az elmémet.A vörös köd egyre jobban beárnyékolta a világott külölöttem és éreztem hogy megremegekk.Ami csak enyet jelent.Vége az önüralmamnak.Ha most rá támadok akkor csak a családom bánná meg amit magam sem akarok.De mi lenne ha végeznék vele?És eltüntetném a figyelő szemeket.Monjuk elösször megölöm őt.Kiszivom édes vérét.-már a számban éreztem és tudtam, nincs menekvés.Valamit tennem kell.Különben megörülök.-utána megölöm a többit.És így senki sem leplez le minket.

Nem!Nem.A családom nem lenne büszke rám ha megtenném.Sőtt, talán még ki is utálnának.Anya és apa képe ragadt ben a fejembe.Apa az ünuralom nagy kiálya és nem hoszhatok a fejére szégyent.Anya pedig a szeretet.Én meg....nem is tudom.De egy biztos.Ezzenel megutáltam Edwardot.A gyülölet a szomlyammal eggyüt fokozodott és a tudat hogy ez valahol fáj, megrémitett. Hogy merészli hogy ide álitt ezzel az édes aromával?Miért pont Forksba jött?És eggyáltalán miért érzem hogy hazudok amikor azt mondom magamban utálom?Miért találom helyesnek?Miért vonzodok hozzá?Miért fájna ha nincs itt?Válaszokat akarok.Mihamarabb.

Alice.Ő biztos tud valamit.Vagy miért adta volna oda neki a könyvem?ez a sok kérdés megörit.Pont ugy mint a melletem ülő fiú vére.Belül tomból a szörny.Az agyam is tomból.És a szívem.Az érzéseim.Minden.

Megpróbáltam egy kicsit lélegezni de ismét megbántam.A vörös kőd újra beteritette az elmém. Szinte éreztem édes vérét az ajkaimon.Ahogy lecsordogál a számból a kaparó légcsömig.Szinte élveztem.

Hirtelen csöngedtek ki ezzel megmentve engem attól hogy neki támadjak Edwardnak.Feláltam és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a helyiséget.Kifutottam az épületből és kiérve mély lélegzetett vettem.A friss levegő könnyebé tette a dolgomat.De még így is éreztem az oromban édes vérét.

Most biztos ugy nézhettem ki mint egy aszmás lány.De sajnos ez annál sokkal rosszab volt.Egy félvámpír aki majdnem megölt valakit.És fontolora vette hogy megteszi ugyan eszt az egész ösztállyal.Szörnyü egy ember....szörnyeteg vagyok.

Hirtelen két hideg kar tekeredett a nyakam köré és erősen magához szoritott.Az illatáról megismertem ezért vissza öleltem.Alice volt az.

-Jaj Bella.Annyira sajnálom.....-suttogta bele a fülembe.Szóval jól tudtam.Mindenről tudod és márcsak az a kérdés hogy hogyan.Egyáltalán hogy látta az órán történteket?Hiszen félvér vagyok az istenit.

Edward szemszöge

Miután a két Cullen eltünt ugy döntöttem hogy elmegyek az irodába hogy elkérjem a saját TK-mat.Elég fura volt.A gondolataik és az hogy ezt a kezembe nyomták.-néztem a biologia könyvre.- A lány gondolataiban én voltam, Ő az.Pont ahogy láttam.És ennyi.A fiúéban pedig csak az hogy Alice-a lány.-Miért ilyen furcsa.Amit magam is tudni szerettem volna.

Mire feleszméltem már kint voltam az épületből és az iroda elött áltam.Bementem majd elintéztem azokat a dolgokat amik igazán fontosak voltak.A Tankönyveimet.Egy kupacot adtak.Pont mint amikor elösször jártam itt.Remek!-gondoltam.

Ezután vissza sétáltam az épületbe ahol megláttam Őt.Nagyon távol volt de ki tudtam venni csodálatos alakját.Szép arcát.És fürkésző tekintetét.Majd bement egy mellete lévő ajton.A hasam görcsbe ált és sajnáltam hogy nem láthattam több időre.Olyan szép, hogy már azt hiszem végem van.Bünnek érzem hogy akár egy percre is rá nézek.Egy ilyen angyalra.

Hirtelen elém ált egy 30 évében járó kopaszadó férfi és kezet nyujtott.
-Maga biztos Edward Masen.Én Mr. Banner vagyok.A biologia tanára.
-Jó napot úram!-köszöntem illedelmesen.

Megkért hogy tarcsak vele az osztályba és majd mutatkozzak be.Kissé izgultam mer amikor rá muattot az ajtora ahová épp bemenni készültünk, vissza emlékezdtem és tudtam hogy egy percel ezelött Ő is épp oda ment be.

Elöttem a tanár ment be én pedig utána.Szememmel egyből öt kerestem és meg is találtam.De a látvány valahogy megrémitett.Arca megkeményedett szeme pedig éjfeketén csillogot.Mindha kicsit ellazult volna amikor szemembe nézett.Bár lehet hogy már képzelödöm is.De azért a pillangok ott voltak a gyomromba és körbe-körbe repültek.

-Kérem mutatkozz be az osztály elött.-kért meg Mr.Banner.
-Szisztok!-köszöntem.-A nevem Edward Masen.-ezzel elintézetnek gondoltam.
-Köszönöm.-suttogta a tanár.-Kérlek foglaj helyet ott hátul, Bella mellet.

Szemem egyből kikerekedett ahogy kimondta a nevét.És ahogy elnéztem Bella is kissé így reagált.Őrültem.Nagyon is őrültem.Talán nem kellet volna de örültem.

Elindultam felé és szememell még mindig ött néztem.Ahogy Ő is.Szemei mintha halványultak volna.Ugyra felvették a barna színt.Amilyen hirtelen jött olyan hirtelen ment.Ismét fekete volt.
Rámosolyogtam.Féloldalasan.
-Ezt a növéred küldi.-mondtam és a kezébe nyomtam a könyvet.Vártam a köszönömöt de nem jött. Így hát semmisnek vettem és helyet foglalatam mellet.Kissé elpirultam de annyira hogy egy kicsit se lehesen észre venni.

Melletem halk morgást véltem felfedezni és egyből a hang irányába néztem.Bella volt az.Aki épp akkor nézett rám és láttam a szemében a vágyat.Mi után vágyakozhat?-kérdeztem magamtól.

Nem szóltam hozzá, nem tettem semmi meggondolatlan dolkod.Csak néztem.És azon gondolkodtam miért nem látok elményébe.Mikor mások féltékeny gondolatait halom. A legtöbb Jasstől és Nikitől jött.És Mike is az volt mivel tljesen belebolundult Bellába.És féltékenységet éreztem.Nem is kicsit.A lepkék a hasamban egyre többen és többen lettek.Azt vette észre.-ami nagyon is zavart.-hogy nagyon ritkán vesz levegöt.Igazából csak kétszer láttam ami megrémitett.

Hirtelen kicsöngedtek és Bella felpattant melöllem és szélsebesen hagyta el az osztályt.Néhány gondolat jött is ezzel kapcsolatban.Amik megint csak kiakasztottak.-feldühitett.De nagyon. Nem birtam szó nélkül hagyni ezért csak annyit mondtam-magamban.-NEM TÜRÖM HOGY ILYENEKET GONDOLJATOK BELLÁRÓL.Mivel ha eszt hangosan is kimondom biztos az elmegyogy intézetben végzem.

Kilépve a folyosora tudatusult csak bennem hogy vége a napnak.-mármint a suliba.-Mivel az utolsó két órám elmarad.Belül üvdrivalgásba kezdtem hogy vége van a szenvedésemnek.De még is rosz volt hogy nem láthatom öt.

Bár most hogy haza megyek irok egy dalt.Ami hozzá lesz kötödő.Az arca imét bevillant és nekem mosolyognom kellet.Olyan tökéletes és olyan szép.

Kiérve a suliba a parkoloba vezetett az utam.És megláttam ahogy Alice és Bella ölelkeznek.És persze Jasper is melletük volt.Beültem a kocsiba és elhajtottam melletük.Ekkor mindhárman rám villantották a szemüket.Bella szemei ismét barnák voltak.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Sajnálom a helyes irási hibákat.Ez volt az uccsó fejezet aimiben volt hiba.Ez megigért.